Oké...tudom,
hogy csak az előbb posztoltam, kicsiny szomorkás történetemet a
Pioneer-röl, de meghasadni készülő tudatom szüntelen lázban ég,
és ontja magából a gondolatok forró láva ként kitörő
szikráit.
Még
mindég itthon ülök, és beszélgetek az internet csodájának
segítségével, tőlem messze távolban lévő, hozzám hasonlóan
elvetemült emberkékkel :) Persze
félre ne értse senki, az 'elvetemült' jelzőt kizárólag
pozitívumként mondom. Jó, hogy van néha pár értelemmel
megajándékozott személy, akivel megoszthatom magányos pillanataim
feltörekvő, kételyektől hemzsegő mozzanatait.
Zenét
hallgatok éppen...Bach, Brandenburg Concerto-jat...meseszép muzsika
ez, mely elragadja az ember fantáziáját, és új távlatokba emeli
a képzeletünk, kitágítva a hétköznapok rideg valója által
megszabott határokat. Nem egészen értem, hogy hogyan szorulhat
manapság háttérbe a klasszikus zene, szemben a jelenlegi
hulladéktengerrel szemben, amely elárasztani látszik a
zeneipart... Persze nem azt állítom, hogy nincsenek manapság
magasztos, mély érzelemmel és kifinomultsággal megáldott
zeneszámok... Igenis vannak...csak sajnos egyre ritkábbak a ránk
erőltetett gazdagodni vágyó szemetet dobáló többség között,
és a tendencia csak romlást mutat. Hol vannak már a régi idők
nagymesterei, és most nem csak a klasszikus zenére gondolok, hanem
az olyan mesteri muzsikusokra mint a Queen, Scorpions, Led Zeppelin
vagy Guns N' Roses, hogy csak egy párat említsek a megannyi
fantasztikus, mély érzelemmel és mondanivalóval ellátott
fantasztikus előadó közül. Persze kiöregedtek...megváltozott az
idő, uj problémák jelentkeztek a világban, és új stílus amivel
kifejezésre kerültek ezek a problémák a fiatalabb generációk
által...de miért ekkora a változás minőségileg???
Régen is
voltak persze rossz előadók, és rossz zeneszámok is...de manapság
mintha ugyanazt a zenét és ugyanazt a vulgaritással és
semmitmondással teli szemetet próbálná mindenki újabbnál újabb
köntösbe bujtatni, és meg egy bőrt lehúzni róla, anélkül,
hogy a legkisebb erőfeszítést tenne valaki is annak érdekében,
hogy eredetit vagy maradandót alkosson. Generációnk szónokai a
zene terén már nem állják ki az idő próbáját...egy mai sláger
már nem több generáció számára okoz maradandó üzenetet,
esetleg bölcs, a sorok közé ügyesen becsempészett már-már
tudatalatti érzelemképeket...de még egy évet sem él túl és
gyakran máris feledésbe merül. Ezzel szemben a 'nagy-öregek' a
régmúlt mesterei mind a mai napig velünk élnek, és mély nyomot
hagynak még a mai generációkban is az idők távlatából.
Persze lehet
csak az én ízlésem nem tud alkalmazkodni a mai stílushoz...talán
énbennem van a hiba...DE őszintén remélem, hogy nem vagyok
egyedül avval a vágyammal, hogy ismét igényes, mondanivalóban
gazdag, és szellemileg tápláló ne csak tovább romboló zenét
halljak a jövőben.
Vannak ám
kivételek minden szabály alól, így az új kor selejtes, erkölcsi
és szellemi igényt nélkülöző előadói mellett is akadnak
olyanok, akik igenis értékeset és egyedit alkotnak, ami
mondanivalóval vagy éppen értékkel bír...bár ezek sokkal inkább, de nem kizárólag
a független, még fel nem fedezett zenészek közül kerülnek ki...
Gondoltam,
ajánlok számotokra néhány példát a számomra élvezhető zenék
közül...remélem másnak is elnyeri tetszését, és esetleg örömet
okoz egy kemény nap forgatagában.
Nickelback - Far Away (nem bírom megállni, hogy tőllük legalább két számot ne tegyek a listámra)
...
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése