2012. március 1., csütörtök

Ma ismételten szembe kellett néznem a ténnyel, hogy kicsit túlhajszolom magam...


Ma ismételten szembe kellett néznem a ténnyel, hogy kicsit túlhajszolom magam... Épp most értem haza a szokásos kocogásból, és bár jó időt futottam, és sokaknak még a táv is jó lehet egyesek szemében, de nekem mégis kevésnek tűnik. Hozzászoktam, hogy úgy terhelem magam ahogy nem szégyenlem...általában már érzem mire hazaérek, hogy az összecsuklás fenyegeti a lábaim a fáradtságtól...de nemigazán törődök vele... Talán kéne. Az elmúlt időszakban egészen katonásan sikerült rendbe szednem magam...lefogytam csaknem 20 kilót, és mellette alaposan fel is erősödtem...persze csak korábbi eltunyult állapotomhoz képest... Hát igen...az a néhány év passzív üldögélés amit a Computer House-ban töltöttem, gyakran napi 16 órát üldögélve nemigazán segítette megtartani a jó kondimat...

(azért megpróbálom tartani a heti átlagom: első / második)

No de ez a múlt...térjek vissza fő gondolatomhoz...és, hogy miért is kéne kicsit takarékra tennem magam... Mostanában próbálok tudatosabban élni, ami az étrendemben is megmutatkozik... Szóval visszavettem a kalóriákból...csak ezt elfelejtettem számításba venni ami az 'karbantartó edzésemet' illeti...ez pedig igencsak erős kimerültséget eredményez estére...ami van egy olyan sanda gyanúm, hogy hosszútávon több rosszat tesz mint használ...

Persze ennek a változtatásnak, melyet eszközölni próbálok kicsiny, de számomra annál fontosabb életemen, vannak más aspektusai is... Próbálok minél hatékonyabb lenni ami a hétköznapjaimat illeti...és kicsit összeszedettebb...bár aki ismer az megmondhatója, hogy sosem voltam az a szétszórt típus...csak kicsit ellustultam :) Ideje volt kicsit változtatni a hozzáállásomon, és komolyabban venni a dolgokat. Próbálom rávenni magam, hogy ne halogassak semmit, és minél hamarabb végezzek a feladataimmal...és persze szeretném lassan rávenni magam, hogy kövessem azt a filozófiát miszerint 'nem akkor állok meg ha elfáradtam, hanem ha végeztem a feladatommal' … szép gondolat... de ha mélyen magunkba nézünk, kérdem én, ki az aki nem szokott halogatni, feladni vagy csak simán ellustálkodni dolgokat, amiket nem kéne...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése