A Negatív mikulás

Tudom, még nincs itt az ideje...de gondoltam egye fene megosztom veletek így előljáróban :))

A Negatív mikulás

Eljöttem végre gyerekek hozzátok,

Leveszem csizmám és úgy vágom hozzátok
(kinéz az okuláréja mögül mély, igéző és komoly pillantást vetve)
Ha ajándékom ebbe nem hozzátok!
Látjátok a lábam? Van ám őhozzá tok.
(lefelé pillant, és foltozott zoknija sárgásan izzadt képe tárul szemünk elé)

Csizmám, mely még mindig nem túl teli,
(nagyot sóhajt a fotelben ülve)
Noha az utat minden évben megleli…
Hogy tegyetek bele ZSÁKTOKBÓL minden jót…
(szomorkásan lesüti fejét és nagyot sóhajt)
De látom nem tesztek, akkor hát minden jót!

(az ajtóból visszafordulva, szomorkásan elgyengült hanggal)
Voltaképp jobb is így, hogy sohasem tesztek,
Hogy mindig így végződnek a jószívű tesztek
Mert ha ti énhozzám nagyon jók lennétek,
Mezítláb mennék el, s beteggé tennétek.

Ébredés

Furcsa láng gyulladt bennem…de nem is láng ez, inkább tomboló tűzvihar! Olyan érzésem van, mintha olyan valakivel sodort volna össze a sors viharoktól tomboló tengere, akit már nagyon régóta ismerek… 

Őrület…csak így tudom jellemezni… Őrült vagyok…teljesen elvesztetem a fejem, és egy csöppet sem bánom…még csak gondolkodnom sem kell, hogy miért…vagy hogyan…olyan egyértelmű, olyannyira logikus ez az őrültség.

Ugy érzem, hogy megtaláltam egy hiányzó darabot magamból…egy darabot amiről eddig nem is sejtettem hogy létezik, nem is remélhettem, hogy létezhet…és ameddig nem tudtam rolla, nem is hiányozhatott…nem voltam vele tisztában, hogy mekkora rész az ami hiányzik, most viszont mintha új fény gyulladt volna, mintha eddig az éjszaka sötétje borította volna be a világomat, melyben oly gyorsan gyulladt fény, hogy még felfognom is nehéz…és ebben az új fényben, minden tisztább mint VALAHA.

Olyan leírhatatlan…nincs az a szó vagy hasonlat, mely érdemes lenne rá, hogy leképezze mindazt ami felébredt bennem. Olyan hihetetlen…olyannyira merészen őrült…egyszerűen TÖKÉLETES

Tökéletes pillanatok.

Olyan ritka, amikor minden tökéletes, mikor minden megszünik és a végtelen csöndje ami egy röpke belénk hasító pillanatra nem a világban tomboló kétségbeesést vonza maga után…nem a rosszat… és semmit ami szavakkal leírható…csak egy tomboló vihart, mely mélyen bennünk tombol…egy gyöngéd érzelmes pillanatot, mely új erővel, új reménnyel tölt el minket…ami megváltoztat mindent. Egyszerre tombol a szívünk és megáll egy pillanatra…kihagy egyet, eláll a lélegzetünk, és mintha hirtelen minden érzékünk ezerszer kifinomultabbá válna…élesebbek a színek, édesebb minden lélegzetvétel.