2012. március 29., csütörtök

Már megint egy hadi tudósítás egy átvészelt órárol...


Olyan ez mint a farkas órája...

Éjszaka...olyan 2-3 óra körül, mikor az ember nem tud aludni, és nem hall mást a fejében zakatolni csak a saját szívverését...és lassan a fáradtság, és a saját szívverésének zakatolása légkalapácsként hasogató fejfájássá növi ki magát...hát ez a 'farkas órája' számomra...és ehhez tudom hasonlítani mostani óránkat is...



Ülünk és hallgatjuk a semmit...azaz volna mit hallgatni, de az nem más mint statikus szöveg...valami összefüggéstelen, összeszabdalt multikulturális és társadalmi értekezés, melyet tanárunk monoton hangja szállít fülünk felé, de értelemnek még csak a morzsáját sem találja, így a mondanivalója hamar éhen-hal a légüres térben, mely koponyánk mélyén lappang órái alatt. Olyanok vagyunk mint a zombik...igen...ez a legjobb hasonlat...mindenki ül, mély transz szerű állapotban, mély lélegzetvételekkel számolgatja a pillanatokat, melyek mint valami befagyott folyó, szinte megállni látszanak.

Einsteinnek igaza volt...az idő tényleg relatív...de nekünk nincs szükségünk több milliós atomgyorsítókra, vagy kvantum-fizikai tudásra, hogy ezt bebizonyítsuk...elég beülni egy órára...és 'élvezni' az örökkévalóságot. Ilyenkor, mikor az unalmas óráink szorító öleléséből próbálunk szabadulni, fantáziánk magasra szárnyal, hisz ő az egyetlen aki kiszabadulhat ezekből a 'haláltáborokból'...mert ezek azok...az agysejtjeink lassú, kínhalált halnak, minket pedig ez már nem is érdekel...csak szabadulnánk végre innen...de nem lehet... Néha az órára pillant minden szem, de ezt csak kétségbeesés követi... Olyan mintha a mutató visszafele haladni...



Képzeletünk, mely testünket lassan elhagyja, egyre magasabbra és magasabbra emelkedik, és egy adott pillanatban, hála tanárunk hipnotizáló szavainak, már-már testen kívüli élményekben lehet részünk, és kívülállóként szemléljük testünket a magasból...elszakadva minden valóságtól. Végtelen számú lehetőség áll ilyenkor rendelkezésünkre, hogy mivel próbáljuk túlélni a hátramaradt örökkévalóságot... Hosszú idő ez...túl hosszú. Egyesek olvasnak...van akinél az Angry Birds hódít...de van aki csak saját gondolataiba menekül...mint én is...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése