Minden válasz felelet, de nem minden felelet válasz...

Amit minden ember keres az életben az nem más mint a válasz...válasz az életének jelen pillanatában éppen felbukkanó bizonytalanságra...mert bizonytalanság mindig van. Bizonytalan anyagi helyzet, személyes problémák...vagy bizonytalanság a szívében...a jövőre nézve.

Mit is akarunk? Mit keresünk? … Legtöbbször még mi magunk sem tudjuk...csak az űrt érezzük, amely kitölti a mindennapjainkat, és amely lassan beárnyékolja egész ébren töltött életünk minden pillanatát. Azután eljön az este...becsukjuk a szemünket, és álomba merülve, megmártózhatunk egy álomképben, mely talán megnyugvást...ha pedig nagyon szerencsések vagyunk akár választ is mutathat egy kérdésünkre. Azonban amíg minden válasz egy felelet, addig nem feltétlenül minden felelet egy válasz... Lehetséges, hogy a feltett kérdéseinkre kapott válaszok nem oldják meg problémáinkat...csak újabb kérdéseket, és még több bizonytalanságot szítanak amúgy is zavarodott tudatunkban.

Furcsa álmom volt a minap...nem...nem szürreálisan furcsa...csak számomra meglepő. Talán csak a tudatalattim próbált furcsa játékot űzni velem...vagy csak a mostanában bennem gyúlt apró szikrát lobbantotta fel egy tudatomon átsuhanó szellő... De persze lehet, hogy ez a szellő nem is volt annyira öntudatlan...talán én akartam, hogy láng gyúljon melyen bennem...hogy megvilágítsa a sötétséget. A sötétséget mely mostanában annyira elnémította szívem hangját... Mikor felébredtem, jött azonban a kérdés... 'Biztos jó ötlet ez?' 'Akarom e, ezt a bizonytalan ábrándot?' … De nem érdekelt.........

Nem voltam egyedül. Egy röpke pillanatra, míg behunytam a szememet, és az álmaim furcsa keserűen édes világa úrrá lett lényemen, ismét nem voltam egyedül...Átölelhettem valakit...és mit tagadjam, piszkosul jól esett...még ha csak álomkép volt is. Néha úgy érzem, nagy hibát követek el avval, hogy nem vagyok elég merész ahhoz, hogy megpróbáljam megvalósítani minden álmomat...még ha lehetetlen, vagy túl merész is...lehet hibáznék...lehet nem sikerülne...de aki nem próbálkozik az nem is tudhatja meg... Persze könnyebb mondani, mint kiállni, és megmondani valakinek, hogy álmainkban ő az aki újra kékre festi az eget...aki mosolyával új életet visz oda, ahol jó ideje csak kopár, pusztaság honolt.

Hidegzuhany...az kell nekem...nem is kicsi. Ideje kinyitnom a szemem...ideje felkelni, és visszatérni a valóságba. Egyszer...talán ha minden úgy alakul...talán egyszer lesz egy pillanat, mikor úrrá leszek magamon, és elég erőt gyűjtök ahhoz, hogy lépjek...addig viszont...........addig viszont visszatérek a valóságba, elmerülök a hétköznapjaim fáradt szürke magányába, és örülök a lopott pillanatoknak...az elrabolt mentális képeknek, mikor láthatok egy mosolyt...láthatom a csillogó szemét annak, aki valahol mélyen bennem megtörte a csendet...szikraként újra tüzet gyújtott, mely felmelegítette fázó szívemet.