Nem
könnyű... Azt hittem, hogy elhatározás kérdése az egész...ha a
fejembe veszem, hogy jobb ez így nekem, akkor jobb is lesz...DE
MIÉRT VAGYOK EN ILYEN FAFEJÜ?!...Pedig már egészen kezdtem
megnyugodni, és élvezni kicsit a magányt...két teljes
napig...sőt, lehet, hogy három is volt...nah de ez nem
számít...ismét koncentrálhatok arra, hogy kiverjem a konok
fejemből a kusza ábrándokat...
Azt hiszem,
hogy nagyon hasznos lesz most számomra ez a hét szünet...távol az
egyetemtől...távol a várostól...távol tőle... Valahogy mindig
betudok választani...mindig ki tudok szemelni valakit a tömegből
aki körülbelül annyira elérhető számomra, mint mondjuk
tengerimalacnak a holdutazás...hülye hasonlat tudom...de annyi
ugrálás után amit ma megtettem a kosárpályán, azon is
csodálkozom, hogy még van erő az ujjaimban, hogy a billentyűket
le bírja ütni...ÉS EZ IS AMIATT VAN...az aktivitás segít
kikapcsolni...a pályán kicsit megszabadulok az érzések kusza
gombolyagjától amely most bennem fészkel...TISZTA HÜLYE
VAGYOK...és ez FACT … … …
Nah de van
egy hetem...ideje tényleg összeszednem magam... Többet kéne
kimozdulnom másokkal...lehet jó hatással lenne rám...de ez persze
nem olyan egyszerű... Vannak akik elég közvetlenek, hogy
egyszerűen odamenjenek akárhol akárkihez...hát én nem vagyok az
a típus...és valahogy örülök is neki...viszont szó mi szó, az
csöppet megkönnyítené az ismerkedést...főleg manapság.
Fura...a régi csapatból akikkel az elmúlt évtizedem legszebb
pillanatait megosztottam, mindenki házasodik...van akinek már
gyereke lesz...én meg itt vagyok valahol a levegőben lógva...
Volt mikor
nem voltak kételyeim...mikor minden olyan egyszerűnek,
nyilvánvalónak és késznek tűnt...de persze az már réges-régen
elmúlt...és már vissza sem jön...ÉÉÉS...így, mindent
összevetve...mérlegelve...jóóóóban is jártam
így...IGEN...biztos vagyok benne...
Gyorsan
múlnak a percek...és én csak azt hallom ahogy zakatol a
szívem...PEDIG NEM KÉNE...de hát beszélhet neki az ember...no de
mindegy, majdcsak lesz valahogy...mert ahogy nagyon bölcs barátom
szokta idézni, úgy még soha nem volt, hogy sehogy se legyen.
Ehh...ma még
az írás sem megy...nem tudom...ez a bejegyzés nem az igazi...de
legalább szívből jött, úgyhogy kiteszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése