Mindannyian csupán átutazunk az
életen, és nem vagyunk felvértezve semmi mással csupán a
pillanat igazságával, amely épp körülvesz minket, és a
pillanatok varázsából mindannyian megpróbálunk
mesterműveket festeni saját életünk üres vásznára.
Életünk minden pillanata egy csepp,
az idő végtelennek tűnő tengerében, ez a tenger azonban nem is
olyan óriási, mint ahogy azt mi elképzeljük. Apró
homokszemekként peregnek életünk pillanatai, és minden egyes
homokszem, minden egyes pillanat egyedi és megismételhetetlen.
Nincs két egyforma pillanatunk, nincs két egyforma érzésünk, és
nincs két egyforma esélyünk semmire. Amit egyszer átéltünk és
elhalasztottunk, azt már sohasem kapjuk vissza, sosem találunk még
egy ugyanolyan pillanatot, sohasem kapunk még egy esélyt, ha
elszalasztunk egyet. Meg kell tanuljunk okosan élni az esélyeinkkel,
felismerni azokat, és nem elszalasztani a tökéletes pillanatokat,
mert ami egyszer elsuhant mellettünk, azt többet sosem kapjuk
vissza, sohasem élhetjük újra át...csak egy fájó pont ként
köszön vissza ránk a múlt távolából, amely végig kísért
minket, ha nem éltünk vele. Éljünk minden pillanatot úgy, mintha
az lenne az utolsó. Tegyük azt, amit akarunk, nem azt amit
merünk...ne hagyjuk, hogy a társadalom elvárásai, a normák
beskatujázzanak, és megakadályozzanak abban, hogy megtegyük
azokat a dolgokat amelyek boldoggá tesznek, vagy akár csak esélyt
adnak rá, hogy boldogok legyünk.
Minden pillanat egyedi...mind
megismételhetetlen, és ezért különleges...az egész életünk,
mindannyiunknak az élete egyedi és különleges. Merjünk hát
boldognak lenni, mert csak egy esélyünk van rá, és ha ezt az egy
esély elszalasztjuk, akkor mi értelme volt az egésznek?
Az életet nem a lélegzetvételek
száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a
lélegzetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése