Egy
ideje már nem írtam a blogra...de nem azért, mert nem lett volna
mit...inkább csak azért, mert ha leírtam volna ami bennem
kavargott, az valamilyen formában véglegesítette volna a
gondolataimat...kételyeimet mindennel kapcsolatban ami épp bennem
kavarog...és ez elől próbáltam menekülni „szótlanságommal”.
Mostanában
sok minden forrong bennem. Ott az egyetem, nyakamon az
államvizsga...kéne valami munka...pénz...és a szokásos
problémák...éééés persze a régi szitu, hogy megint előjött,
hogy egyedül érzem magam...meg, hogy az akiről úgy érzem, hogy
változtathatna ezen, az karnyújtásnyira van és mégis
elképzelhetetlenül távol... Imádom az élet kellemes irónia-dús
komplexitását...olyan problémákat képes az ember elé gördíteni,
melyek kellemes kilátástalansággal és könnyed depresszióval
sújtják még leg felhőtlenebb napjain is...
De
persze vannak szép napok...vannak olyan pillanatok, melyeket még a
ködös kilátások...a bizonytalan jövő képe sem tud
elhomályosítani...mint például a mai nap...Ooooh igen, a mai nap
az szép volt :) Már
reggel éreztem, hogy jol kezdődik a napom...bár kicsit lassan
indult, és elmulasztottam, az eredeti tervemet - bár ha őszinte
akarok lenni, talán valahol tudat alatt direkt volt, hogy nem
Bratca-ra mentem...és a városban maradtam...mert így … no de ez
egy másik történet... - szóval, már reggel éreztem, hogy jó
nap lesz...délután aztán könnyed kikapcsolódás kedvenc hölgyeim
társaságában ;)
(iiiigen...ha olvassátok dagadhat a
melletek...BÁÁÁR...lehet erre nem mind szorultok rá...hehhh hehhh
– este van...fáradt vagyok...ilyenkor még rosszabbak a poénjaim)
Ahhoz
képest, hogy a Május 1-et kicsit másként képzeltem el
eredetileg...és bár előre sejtettem, hogy egy kirándulás úgysem
fog összejönni...de mindent összevetve jó volt. Gyakoribbak
kellene legyenek az ilyen napok úgy érzem.
...Soraimat
zárva ismét eszembe jut, hogy holnaptól megint kezdődik az
egyetem...és lassan be kéne fejezni már azt a fránya
államvizsgát...és még néhány hét és az egyetemi éveknek is
vége talán...kis szerencsével...no meg egy nagy adag akaraterővel,
hogy leüljek tanulni :) Hiányozni
fog ez a három év...és az emberek...(no nem mind, de a nagy
többség azért igen)...
Néha
ha a jövőre gondolok, rájövök, hogy mennyi minden van, mely kész
tény ként áll az emberek előtt...és vakon becsukott szemmel
elsiklunk a tény előtt, hogy több kérdés van melyet nem tudunk
feltenni, mint válasz, melyet nem tudunk megválaszolni az
életünkkel kapcsolatban...persze a bizonytalanságnak, és a
kiszámíthatatlanságnak is megvan a maga romantikus vonzata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése