Tanulni kéne...mert
holnap vizsga...
...de persze a kéne az
nem azt jelenti, hogy tanulok is...pedig tényleg kéne. Előre
féltem ettől a vizsgától. Holnap felmegyek, beülök a magam kis
magabiztos elhatározottságával és megpróbálok kiadni valami
használható okosságot magamból, ami talán még sűrűn
emlegetett, és mélyen szívünkbe zárt professzorunknak is decens
tudásként hat...és megadja rá az átmenő jegyet...Szép
álom...de egyenlőre még álom...
Nem is izgulok, arról
letettem, mert semmi értelmét nem latom...úgyis csak két
lehetőség van, vagy sikerül...vagy nem... Az előző eshetőség
persze sokkalta szimpatikusabban hat...de persze kitudja kedvenc
professzorunk elméjének mélye milyen trükkös kérdést tartogat
majd számunkra...
...ideje tanulni...most
már tényleg elkezdem..........ahogy végignéztem a Tekzilla-t :)
Azután persze, mikor
befejeztem amúgy is biológiailag korlátolt szürkeállományom
terhelését, és pótlom kimerített fehérjetartalékaimat (semmi
Bear Grylls-es csemegézés...van ithon rendes kaja...), kimegyek
majd kocogni...Ez már amolyan hagyomány :)
Vizsga előtt muszáj...levezeti a feszültséget. Olyan ez
számomra mint valami meditáció, vagy mint egy törzsi tánc...egy
más lelki állapotba kerül az ember, és megszűnik a világ, a
problémák és néhány percre teljesen kikapcsolok...semmi más nem
létezik miközben kint vagyok kocogni csak én és az út... No meg
az elhatározás, hogy ”Na...még egy kilométer..........azután
még egy.” utána pedig nyugodt szívvel vághatok neki a holnapi
napnak és a nagy pillanatnak, mikor kiderül, mit is ért az
agytorna és az önkínzás a vizsgára való felkészülés során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése